Ha te kedves Olvasó, a kezedbe veszel egy könyvet, amit
mondjuk egy külföldi író írt, vajon eszedbe jut-e, hogy nem feltétlenül azokat
a gondolatokat kapod, amik az író fejében megszülettek?
Jó esetben persze igen, de játszunk egy picit.
Tegyük fel, hogy nem ismered a „könyvcsinálás” folyamatát. Nem tudod, hogy
mennyibe kerül megszerezni egy könyv magyar kiadásának jogát, ahogy azt sem
tudod, hogy bizony a mai magyar könyvkiadás már csak árnyéka a valamikorinak.
Valaha egyetlen kézirat majd húsz kézen-szemen átment; manapság jó, ha négy-öt
ember foglalkozik egy nyers kézirattal, vagy külföldi szöveggel.
Ezek egyike a fordító.
Azt vajon tudod-e kedves Olvasóm, hogy kies szép hazánkban nincsen
professzionális fordító-képzés. Nincs bizony.
Van olyan, hogy angol szak, meg német szak, meg ilyen-olyan irodalom szak, ami
természetesen megtanít egy adott idegen nyelv akár anyanyelvi szintű
használatára, és az adott nyelv kulturális vonatkozásaira is, de az szerintem
számodra is teljesen nyilvánvaló, hogy egy adott nyelven beszélni, olvasni, vagy
azon a nyelven értékes, érdembeli műfordítást végezni, nem ugyanaz a készség.
Magyarországon a fordítók – tisztelet a kivételnek -, egy szimpla
nyelvvizsgával rendelkeznek, ha van irodalomelméleti képzettségük, akkor már
előrébb vagyunk picivel.
Egy irodalmi szöveg fordítása sokkal, nagyon sokkal többet jelent pusztán a
szavak, szófordulatok, kifejezések lexikális ismereténél.
Egy jó fordító ugyanis képes varázsolni, legalább akkora mágus, mint maga az
író.
Kovács Rhewa Andrea
Gondolatok a hazai műfordításról